ErotiTka

A szerelemben és a háborúban mindent szabad! – tartja a régi latin mondás.
És csakugyan, A Szerelemben mindent szabad. A Szerelemben. Csakhogy az, hogy mikor vagyunk A Szerelemben, és mikor cselekszünk, érzünk, gondolkodunk a szerelemről, az már két különböző dolog.
Mert mi is az a szerelem?

Az emberiség legnagyobb szerencséjére, ezt senki sem tudja.

Ha csak egyetlen pillanatra is megérezted már az életedben, érted, miért mondom.

Abban a pillanatban eltűnik minden. Akkor nem vagy te, nincs a külvilág, nincs Ő, nincs semmi, így arról sem tudsz, hogy most épp a szerelmet éled. Csak amikor visszatérsz a szerelem állapotából, akkor, amikor már elkezdesz újra gondolkodni, akkor próbálod meg szavakba, fizikai fogalmakba önteni. De akkor már nem éled, csak gondolkodsz róla. Az már nem maga a szerelem, hanem az, amit te gondolsz róla, ahogyan az ego felfogja.

Igen, amikor a szerelmet éled, akkor mindent szabad, hiszen akkor nincs más benned, csak a szerelem. Nincs önös érdek, nincs birtoklás, nincs csodálat, féltékenység, mert te sem vagy. Csak a mindent kitöltő, mindent magába fogadó, mindennel együtt-rezgő, színültig telt, végtelen üresség. Ebben az állapotban, vagy ennek az állapotnak a hatásaként nem tudsz rosszat tenni, mert nem teszel semmit, nincs rá szükséged.

Más a helyzet azonban, amikor már az ego is megjelenik. Amikor már szenvedsz a szerelmed távollététől, amikor hiányolod. Igen, ez szenvedés, és akármit megtennél, hogy elmúljon. Ilyenkor sokan gondolják, hogy hát megérthető, hogy a szerelmes a szerelméért mindent elkövet.Hogy újra láthassa, újra ölelhesse, vagy vele legyen. De ez már nem AZ A SZERELEM. Ez is szerelem, csak ez már egy korlátozottabb, „földi”, „emberi” formája. Ekkor már nem a szerelmet éled, hanem a benned lévő hiányt, amit a szerelmeddel vélsz megszüntetni. Az érzést szeretnéd újra átélni, és azt hiszed, hogy ehhez szükséged van egy külső hatásra, a szeretett lény jelenlétére, vagy valamilyen cselekedetére. De az érzés maga már nem a puszta szerelem. Ekkor a szenvedést, a hiányt éled. Ha a szerelmet élnéd, boldog lennél.

Az ugyanis benned van, te érzed, és az érzés tesz boldoggá. Amikor azt mondod, hogy szerelmes vagy, de nem vagy boldog, az már nem A Szerelem.

Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni. Milyen mérhetetlen öröm az, hogy a másik létezik. Milyen boldogság, hogy a saját szíved megszólalt, hogy képes voltál felfedezni egy csodát, egy olyan érzést, amely bár nem rólad szól, de mégis benned született. Az örömöt, a boldogságot te érzed, te vagy képes rá, és nem függ senki és semmi mástól csak tőled. És igen, néha, ha tudatosan tudod figyelni önmagad, még a hiány fájdalma is előhozhatja az érzést, hiszen már maga az boldogság tud lenni, hogy ennyire képes vagy szeretni.Ekkor akár a hiány okozta fájdalom is csak az, ami: fájdalom, ami fáj, de nem okoz szenvedést.

Ha nem a hiány, a fájdalom okozta szenvedés irányít, akkor pedig már valóban azt tehetsz a szerelemben, amit csak akarsz, mert csak jót tudsz tenni.
Vagyis a szerelemben valóban mindent szabad, de nem a szerelemért. Azért nem tehetsz semmit. Az vagy megjelenik benned, vagy nem. Nem tudsz akaratból szerelmet érezni és nem tudsz mást sem erre rávenni. Szerencsére nem is kell, mert az, ha már érzed, akkor benned van, a tiéd.

Ezért is mondják, hogy viszonzatlan szerelem nincs.

Óraközi szünetben még rendezgetem a tanári asztalt, amikor egy tanítványom egy könyvet tartva lép hozzám.
– Látja tanárnő, milyen könyvet olvasok? – és mutatja a könyv borítóján a tizennyolcas karikát.
Bevallom, akkor még fogalmam sem volt milyen könyvről van szó. Címe alapján még belefért a középiskolások elnézhető olvasmányaiba, hiszen ma már tizenhat éves kor felett lassan természetesnek számít, hogy szexuálisan aktívak. Ha lelkileg is felkészítjük rá őket, akkor ennek is meglehet a maga varázsa. De nagy felelősséggel jár, és valóban jó kapcsolat kell hozzá, hogy el is fogadják a megfontolt tanácsokat.
(tovább…)

Hiába szeretnél némi változatosságot? Kipróbálni más pózokat is? Némi fantáziát vinni a szeretkezésbe, de bárhogy is próbálkozol, a vége mindig csak az? Mindig ugyanúgy, ugyanabban a testhelyzetben találod magad, és a teremtés koronája ugyanazokkal a mozdulatokkal ugyanott elégül ki?

Ha szeretnél változtatni, ha szeretettel, megértéssel akarod feloldani ezt a különbséget kettőtök között, akkor elsősorban értened kell a probléma gyökerét. Sok férfit érint, nem a te párodban a hiba, egyszerűen így működnek. A társadalom a férfiakat a teljesítményük alapján ítéli meg. Legyen az vagyon, vagy szexuális teljesítmény. Ők maguknak is fontos mérce. Bizony minden férfiban ott a feszültség, a félelem attól, hogy egyszer csak nem sikerül, hiszen ők nem tudják tudatosan befolyásolni az izgalmi állapotot. (tovább…)

A kis láncok Alaizán egyszer megfeszültek, majd ellazultak annak megfelelően, hogy Kylord éppen befele, vagy kifele mozgott. Olyan érzést keltettek, mintha a férfi mindenütt ott lenne, ahol végigfutottak. A kis gyöngyöt is minden egyes lökésnél szabadon kiemelkedő csiklójának hol a jobb, hol a bal oldalán gördítette végig. Iza testében áramlott, lüktetett a gyönyör, ahogy érezte a szerelme elragadtatott mozdulatait. Szinte átélte minden egyes mozdulatnál, ahogy a férfin is végigfut az érzés. Aztán egyszer csak megérezte a másik energiahullámát. Ez őt is átlökte a határon. Onnantól kezdve csak lüktettek egymásban, csak élték a kirobbanó, mindent elsöprő érzést. A végén, mikor már mindkettejük szívdobogása a megszokottá csillapodott, Kylord Iza dereka alá nyúlva felsegítette, és magához szorította. Teljesen összesimultak, mintha csak egyetlen testük lenne. Nem kellett biztatnia a lányt, Iza magától elengedte testét. Feloldódott az eggyéválás mámorában.

(tovább…)

Ma, nem kevéssé egy bizonyos könyvtrilógiának köszönhetően, divat lett a BDSM dicsőítése, a korábban csak elhajlásnak, netán perverziónak nevezett szokások népszerűsítése. Vajon csak a mai kor szabadabb (vagy szabadosabb) légköre engedte a felszínre, és mindig is létezett, csak nem ilyen nyilvános formában? Vagy a mai felgyorsult, stresszes, elfojtásokkal teli élet váltja ki a problémákat, amiknek a feloldási formái termelik ki a speciális szokásokat és igényeket? Ha végigtanulmányozzuk a történelmi feljegyzéseket, kiderül, hogy mindig is létezett az erőszak, az elnyomás, a fizikai bántalmazás. Akkor nem csupán szerepjáték volt, hanem kőkemény valóság. Persze leginkább a nők ellen fordult, hiszen a természet, vagy bárki, úgy alkotta a férfit, hogy ösztönösen szeresse szórni a magját, de az, hogy ez találkozik-e a nők akaratával, már nem tőle függ. (tovább…)

Már csak egyetlen lépcsőfokkal állt feljebb, így közel egy magasságba került a tekintetük. Míg tűzben égve néztek egymásra, kezeik önálló életre keltek. Kylord ujjai egyszer a kis gyöngyöt görgették Iza csiklóján, majd a csiklót morzsolta az ujjai között oly lágyan és izgatóan, hogy a lánynak alaposan vissza kellett fognia magát, nehogy ennyitől elélvezzen. De ő már nemcsak az ujjait akarta gyönyörködtetni Kylord Ámor-dorongján, hanem magában akarta érezni. A behatolás feszítésére, az izgató testrész dörzsölésére vágyott, és végre természetessé vált számára, hogy ki is mondja.
–    Akarlak! Kimondhatatlanul vágyom rád.
–    Mondd, mit tegyek!
   Iza finoman közelebb húzta a férfit. Lenyúlt, és középső ujját finoman péniszének tövére helyezte, miközben izzó tekintetében gyönyörködött. Lágyan elindult felfele, és a vége előtt átfogva óvatosan hüvelyének bejáratához dörzsölte. Így síkossá téve feljebb csúszott vele, és hegyével maga kezdte el simogatni a csiklóját.
(tovább…)

–         Ezt nem mondod komolyan! Így menjek le?
–         Persze, ez nagyon erotikus.
–         Igaz, de eléggé közhelyes. Bár legtöbbször gésagolyókkal szokták eljátszani, vagy csak egyszerűen bugyi nélkül.
–         Majd lesz olyan is. Bár a bugyi nélkül már megvolt Balin, a gésagolyókat viszont, későbbre tartogattam. Mint ahogy a megkötözést is.
Iza Kylord arcát kutatta, hogy mennyire beszél komolyan, de nem tudta leolvasni.
–         Mondtam, hogy a szeretkezés minden titkára megtanítlak.
–         Igen, mondtad, de nem hittem, hogy a mindenbe ennyi minden beletartozik.
–         Hát akkor még fogok neked meglepetést okozni. Hm. Ez épp jó lesz.
Kylord kiválasztott egy hófehér, rövid, rakott aljú muszlinruhát, és Izának nyújtotta.
–         Ez még attól is fellebben, ha levegőt veszek!
–         Jól látod a lényeget – folytatta a vigyorgást Kylord.
(tovább…)

Egyik ilyen szombat délután Kylord újabb ajándékot nyújtott át.
–         Ékszer?
–         Igen.
Alaiza kinyitotta, de meglehetősen tanácstalanul nézte a formás kis aranyláncot a csepp alakú igazgyöngy függővel. Sehogy sem tudta elképzelni, hogy a furcsa alakban hajlított ívek, az összevissza csüngő láncok, hogyan illenek a nyakába.
–         Tudd mi ez?
–         Nyaklánc?
–         Nem. Ez egy intim ékszer, egy klitoriszdísz.
–         Micsoda? (tovább…)

Többször hallottam már pasiktól a megjegyzést, hogy ennek vagy annak a lánynak, nőnek “csak a pénzem kellett”. Meg, hogy a pénzt nézik a nők, amikor választanak.
Nos, ez nem így van. Még ha így van, akkor sem így van.
Egy nő valóban, ideig-óráig félre tudja tenni természetes ösztöneit és azokat felülírva az egzisztencia alapján dönt. De hosszú távon nem tudja, ezért vagy vége szakad a kapcsolatnak, vagy másképp oldja meg.
És uraim, épp ez a szerencse. Ha véget ér a kapcsolat, akkor is sokat kaptál, hiszen addig tartott, ameddig, mert te is élvezted, te is kaptál. Ha pedig más úton oldja meg, az azt jelenti, hogy még mindig tudsz adni valamit, amiért melletted van. (tovább…)

  Tipikus mondatok:
  “Én a rosszfiúkat vonzom. “
  “Miért nem találok egy rendes pasit!”
  “Miért pont bele kellett beleszeretnem!”

  Nos a jó hír, hogy amikor ezt mondod, akkor nem éled a szerelmet.
  Akkor már csak gondolkodsz róla, vágysz rá, vagy vágysz valami másra. (tovább…)