Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
ErotiTka

Miért ír erotikus regényt egy matektanár?

matektanár erotitka 1Óraközi szünetben még rendezgetem a tanári asztalt, amikor egy tanítványom egy könyvet tartva lép hozzám.
– Látja tanárnő, milyen könyvet olvasok? – és mutatja a könyv borítóján a tizennyolcas karikát.
Bevallom, akkor még fogalmam sem volt milyen könyvről van szó. Címe alapján még belefért a középiskolások elnézhető olvasmányaiba, hiszen ma már tizenhat éves kor felett lassan természetesnek számít, hogy szexuálisan aktívak. Ha lelkileg is felkészítjük rá őket, akkor ennek is meglehet a maga varázsa. De nagy felelősséggel jár, és valóban jó kapcsolat kell hozzá, hogy el is fogadják a megfontolt tanácsokat.

Viszont aki valóban tartja a kapcsolatot a mai fiatalsággal, az pontosan tudja, hogy ismereteik egy részét bizony ma már az Interneten nézhető ingyenes pornóoldalakból szerzik, főleg ha a szülők nem tudnak velük erről a témáról őszintén, pironkodás nélkül, teljesen nyíltam beszélni. Abból pedig azt szűrik le, hogy az normális, ha vadidegennel, akár többen is egyszerre, a nő létező összes nyílását igénybe véve történnek a dolgok.

Igaz, erre még mondható, hogy hát ez csak pornó. Azért fiatalos, még romantikára vágyó énük felfogja, hogy ez nem a valódi szerelem, ez csak testiség, és a társadalom bár elnézi, de nem támogatja.

Néhány éve  azonban megjelentek  a köerotitka tinédzsereknyvesboltokban az olyan könyvek, melyek ránézésre irodalmi alkotásnak adják el magukat, és egy-kettőnek van is némi irodalmi értéke, de többségében egy hamis képet festenek.

Divattá tették a szexualitás extrémebb formáit. Ami korábban csak rejtve, mint szexuális aberráció élt a köztudatban, az lassan a “cool”-ság mértéke lett. Az érzelmek lényegtelenné torzításával, a fizikai inger kiváltása került előtérbe.

Nem, az nem szerelem, nem a szerelem érzése, hiába mondogatja a főszereplő, hogy mennyire leküzdhetetlenül vágyik egy férfira, mennyire vonzza, mennyire szenvedélyesen akarja magában érezni a testét.
A szerelem ott kezdődik, mikor vannak olyan pillanataim, melyekben önmagamat, a saját vágyaimat felejtem el, mert csak a másik létezik.

Igen, elolvastam néhány ma nagy népszerűségnek örvendő ilyen “szerelmes” regényt. Gyakorlatilag, vagy csak simán a pornó kategóriáját jelentik, amibe hogy ez ne tűnjön fel, beleírták, milyen nagy a szerelem a szereplők között. De ez a szerelem valójában csak a kijelentés szintjén marad,  mert leginkább csak testi vágyról van szó, más emberi értékek, érzelmek, vagy bármilyen jellemfejlődés nélkül.

eladhatóvá pedig az teszi a könyvet, hogy a szexualitás valamely nem szokványos módszerét népszerűsíti, vagy egyszerűen csak az érzékekre hat.

Olvasható olyan, melynek a története annyi csak, hogy mikor és milyen módon teszi magáévá a férfi a nőt,  melyben a két férfi és egy nő köt házasságot a végén, mert így szerelmesek egymásba, és persze több olyan regény, melyben a főhősök az alá és fölérendeltséget preferálják, a szado-mazo szoftosabb formáit, és persze akad olyan is, amelyben a BDSM durva változatai is megjelennek.

Mivel ezeknek a könyveknek a csapból is folyik a reklámja a könyvpiacon, így a most felnövő generáció már mérhetetlenül unalmasnak fogja tartani a Rómeo és Júlia féle érzelmeken és lelki fejlődésen át alakuló szerelmet, akinek a testiséget már nem a meghitt és a másik emberi lény befogadásán alapuló együttlét jelenti, hanem a férfi képességeinek bemutatását, a lelki sérülések okozta elcsúszások terápiájaként szolgáló Úr és Alárendelt szerepjáték, a korbácsütésekkel, fájdalom által felszított kéj, a különböző szexuális segédeszközök segítségével létrehozott fizikai ingerek általi kielégülés.

Ezek a könyvek elveszik annak a varázsát, hogy pont ő, pont az én szerelmem az, aki megérint, akinek a közelségére vágyom, akinek pillantása is vágyat tud ébreszteni, akiért a világról is le tudnék mondani, akit én akarok boldoggá tenni azáltal, hogy magamat adom neki, és nem a vibrátort akarom érezni. Hozzá akarok érni, férfiasságát a védelmező öleléseiből, és nem az ostorcsapásainak erejéből szeretném megélni.

Nem tartom magam prűdnek. El tudom fogadni, hogy vannak emberek, vannak esetek, amikor tényleg így működnek a dolgok, akinek erre van szüksége.  Csupán az össznépi mozgalommá válása ellen, a mindenki számára ez kellene a normálisnak lennie elv ellen próbálok tenni. Mert úgy gondolom, nem ez az emberiség alapállapota.

A szerelem egy megmagyarázhatatlan csoda. Érzelmek és gondolatok végtelen áramlása, milliárd és egy színű ragyogás. Több, mint érzelem, több, mint gondolat, és több, mint testiség, és mind egyszerre. Messze nem szürke egysíkúság, hanem a látható és a láthatatlan spektrum végtelen árnyalata. És ezt nem árt meg is mutatni. Azt, hogy a testiség lehet változatos és izgalmas segédeszközök, alá és fölé rendeltség nélkül is, és ha kinyitod a szíved, ha valóban közel engeded a másik embert, akkor még a problémák is eltűnhetnek, csak add önmagadat.

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Árgilus Ilama says:

    Egyáltalán nem hibáztatok senkit. Van egy folyamat, amivel nem értek egyet és épp mert másképp látom a világot, ezért teszek is érte, hogy mást is megismerhessenek a fiatalok.

  2. Fanni Prekovics says:

    Már nem vitatkozásképpen, de ezeket a könyveket a cikkíró generációja írja nem 18-20 éves írópalánták. Úgyhogy nem értem miért a mai generáció a hibás ezért. Persze mi olvassuk a könyveket, mert miért ne. De nem mi írtuk, nem mi kértük, hogy ilyeneket írjanak. Köszönöm hogy elmondhattam a véleményemet és tényleg nem vitaképp.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!