Erotitka regényrészlet 1.

Egyik ilyen szombat délután Kylord újabb ajándékot nyújtott át.
–         Ékszer?
–         Igen.
Alaiza kinyitotta, de meglehetősen tanácstalanul nézte a formás kis aranyláncot a csepp alakú igazgyöngy függővel. Sehogy sem tudta elképzelni, hogy a furcsa alakban hajlított ívek, az összevissza csüngő láncok, hogyan illenek a nyakába.
–         Tudd mi ez?
–         Nyaklánc?
–         Nem. Ez egy intim ékszer, egy klitoriszdísz.
–         Micsoda?
–         Nem tudtam elfelejteni, milyen jól áll neked az arany, főleg, ha semmi más nincs rajtad. Ezért vettem. Megmutatom, hogyan kell felvenni.
Miközben megcsókolta Izát, már vetkőztette is.
–         Hát igen, így is gyönyörű vagy, de azért nézzük meg, hogy áll. Olyan, mint egy tangabugyi.
Előbb megsimogatta gömbölyű fenekét, lágy ívű szeméremdombját, majd a lány csípője fölé kapcsolta a vékony aranyláncot. Most elől lógott a fura aranydísz, végén két hosszabb lánccal. A lógó láncok végeit megfogta Kylord, átnyúlt velük a lány két lába között, illatos völgyébe illesztve hátrahúzta, hozzákapcsolta a keresztlánchoz. Még egy kicsit feszített rajtuk, majd széthúzta Iza nagyajkait, és az elől maradt u alakú részt beillesztette közéjük. Még egy kicsit feszített a finom aranyláncokon, amik így Izát is kifeszítették, és feltárták csiklóját.
–         Ó, ez olyan érzés, mintha kinyitottál volna, ráadásul ki is támasztottad az ajtót, hogy bármikor beléphess.
–         Igen, ez az egyik célja, hogy mindig nyitva érezd magad.
–         Tetszik?
–         Igen – csodálta meg Kylord őszinte elismeréssel.
–         Akkor ezt nem is én kaptam, hanem te.
–         Már megint túl gyorsan vág az esze Miss. Brennwood! Nagyon, de nagyon tetszik.
Kylord leguggolt a lány elé, előbb kezével megcirógatta a csiklóját, majd hátranyúlva két íves domborulatába markolva közelebb húzta, hogy nyelvével is elérje.
–         Rendkívül kényelmes, igaz? – évődött tovább Kylord.
–         Igen. Mindig is szerettem volna, ha a kezed felszabadul erre a célra ilyenkor – tréfált Alaiza megsimogatva közben Kylord kézfejeit.
–         Ugye?
Kylord nyelvének hatására Iza csiklója megduzzadt és kiemelkedett. Ekkor igazította helyére a kis könnycsepp alakú gyöngyöt. Lágyan megfogta, megringatta Iza csípőjét, aki egyből megértette, mi célt szolgál.
–         Szeretném, ha hétfőn viselnéd a szoknyád alatt. Nagyon izgató lenne tudnom, hogy minden pillanatban érzed, és az eszedbe juttat.
–         Rendben, de ugye most nem hagysz így félbe?
–         De bizony, hogy így hagylak – vigyorgott szemtelenül Kylord. – Még hosszasan akarlak így nézegetni, ilyen feltüzelt állapotban. Ez egyszerűen mámorító számomra, és hétfőn emlékezni akarok erre. Így valahányszor csak rád gondolok, így foglak elképzelni benne. Másrészt, ma hamarabb vacsorázunk, meghívtam a szomszéd szigetről a telepvezetőt és a feleségét. Hallani akarom a tavalyi eredményeit. Vegyél fel valami vékonyabb ruhát.