Ma, nem kevéssé egy bizonyos könyvtrilógiának köszönhetően, divat lett a BDSM dicsőítése, a korábban csak elhajlásnak, netán perverziónak nevezett szokások népszerűsítése. Vajon csak a mai kor szabadabb (vagy szabadosabb) légköre engedte a felszínre, és mindig is létezett, csak nem ilyen nyilvános formában? Vagy a mai felgyorsult, stresszes, elfojtásokkal teli élet váltja ki a problémákat, amiknek a feloldási formái termelik ki a speciális szokásokat és igényeket? Ha végigtanulmányozzuk a történelmi feljegyzéseket, kiderül, hogy mindig is létezett az erőszak, az elnyomás, a fizikai bántalmazás. Akkor nem csupán szerepjáték volt, hanem kőkemény valóság. Persze leginkább a nők ellen fordult, hiszen a természet, vagy bárki, úgy alkotta a férfit, hogy ösztönösen szeresse szórni a magját, de az, hogy ez találkozik-e a nők akaratával, már nem tőle függ.
Tehát korábbi korokban a férfi az erejével, a hatalmával irányította azt, mi történjen az ágyban. Megszerezhette a beleegyezése nélkül is a nőt. Ma a nő öntudatra ébredve, több országban kivívta az egyenjogúságot, és bizonyos szinten át is vette az irányítást. Ám, mintha túllőni látszana a célon. Olyannyira egyenjogúak lettünk, amivel már elnyomni próbáljuk a férfit. Persze ha cikket fogalmaz az ember, akkor óhatatlanul általánosít. Mégis tény, hogy egyre több férfinek vannak gondjai a teljesítménnyel, többen panaszkodnak arról, hogy a kapcsolataikban már nem tudják, mit vár el tőle a másik. Tény, hogy régebben a házasságokat nem az érzelmek tartották össze, hanem a gazdasági érdek és az ennek hatására kialakult társadalmi erkölcsi szabályok. 
Most, hogy ezek az értékek felbomlanak, még keressük a harmonikus arányokat, és ezek kialakításában igenis a nőknek van nagyobb szerepük. Egy párkapcsolatban ma egyre dominánsabbak az érzelmek, és ezen a téren a nők vitathatatlanul előnyben vannak. Egy okos nő ismeri a férfi erejét és gyengeségét. És ha a szeretet irányítja, akkor nem önzésből, hanem mindkettejük érdekében bizony manipulál egy kicsit. De hát hogyan is tanulhatja meg, hogyan kell ezt tenni? Sajnos ma már az édesanyák nem látják el tanáccsal a lányaikat, mert ők maguk is egyre ritkábban élik meg a békés, harmonikus kapcsolatot. A fiatalok egymástól, a filmekből, különböző könyvekből és videókból tanulnak. Márpedig a kitalált történetek nem olyanok, mint a saját életük. A lányok a főhősként mutatott férfit tekintik ideálnak, aki hatalmasat tud ütni, de csak a gonosz ellen használja az erejét, mindig megtalálja a megoldást, tökéletesen áll rajta a farmer és az öltöny is. Önmagukat pedig a nem-létező címlaplányokhoz mérik, akik mindig az épp aktuális divattrendnek megfelelően néznek ki. Minden pillanatban úgy áll a hajuk, mint aki most lépett ki a fodrásztól, tökéletes a sminkjük, és mindig van idejük egy manikűrre.
Ez a nemi érés elején még nem okoz gondot, hiszen akkor még rendszerint a szüleik gondoskodását élvezik, nem kell az önfenntartás gondjaival megküzdeniük. A fiatalság frissessége, lelkesedése, a tomboló hormonok elnyomják a kétségeket. Bár társadalmi rétegtől függően, már eddig is érik traumák. Azonban amikor megkezdi önálló életét, egyre több nehézséggel szembesül. Nagyon kevés az olyan munkahely, ahol nem kell másokkal megküzdeni a jobb pozícióért, a magasabb bérért. Lényétől távol álló, férfias erővel kell harcolnia. Sokan óhatatlanul bekeményednek az évek során, elvesztik nőies gyengédségüket, lágyságukat. A mai világ azt sugallja, hogy akkor igazi a nő, ha otthon is, és a férfias harcot követelő külvilágban is megállja a helyét.
Vagyis sem a férfi, sem a nő nem tudja ma maradéktalanul megélni a neméből adódó természetes szerepkörét. Ez bizony erősen hat a kapcsolatukra. A férfi vágyik arra, hogy ő lehessen a bástya a nő számára, hogy boldoggá tegye, megvédje, megadja neki azt, amire vágyik. De ezt egyre kevésbé teheti meg. Ismerjük a saját maga teremtette egzisztenciát élvező nő határozottságát, aki nem kér a férfi gondoskodásából, és azt is, aki ugyan nem tudja ezt megteremteni, de ettől kevesebbnek, frusztráltnak érzi magát. Kell neki a férfi nyújtotta biztonság, ugyanakkor zavarja, hogy rászorul. A társadalom, a média hatására ettől kevesebbnek, értéktelenebbnek érzi magát. És igen, vannak, akik épp nem ezt választják. Akik épp a férfi által akarják megszerezni az anyagi biztonságot. Ők viszont vagy a társadalom megítélésével találják magukat szemben, vagy épp a férfi veti minden olyan pillanatban a szemére, melyben valamilyen vita alakul ki közöttük. Azt nem is említve, hogy egyre többeket ér olyan túl korai, vagy túl intenzív hatás, ami miatt nem tudja megtanulni a szeretettel teli, lényéből fakadó érintkezést.
Nem csoda hát, ha ez kihat a nemi életre is. Addig nincs baj, amíg lángol a szerelem. De érzelmek alaptulajdonsága, hogy változnak. Nem lehet őket állandó intenzitással élni, ha pedig elmúlt, akkor újra vágyunk rá. De bizony már egyre intenzívebb hatások kellenek ahhoz, hogy újra kiválthassuk ugyanazt az élményt.
Pedig csak a sérült lélek talál kielégülést abban, ha uralkodhat a másikon, vagy ha uralkodnak rajta. Akinek szüksége van akár a lelki, akár a testi bántalmazásra, abban valamely részben felborult a harmónia. Való igaz, hogy a fájdalom megfelelő adagolásával ki lehet váltani a testi kielégülést. És csakugyan izgató és kimondottan erotikus lehet a kiszolgáltatottság, a megalázás érzése, az irányítás teljes átadása, de leginkább akkor, ha a kölcsönösségen alapuló, saját szerepét felvállaló, mégsem birtokló együttlét már nem tud kellő örömöt adni. Egészséges alapállapotában az embernek nincs szüksége speciális segédeszközökre és pszichés hatásokra a szerelemben. Sem az Intelligens Tervező, sem az evolúció nem számolt korbáccsal, bilincsekkel, análdugóval, amikor megalkotta az emberi szexualitást. De sokkal könnyebb a fő problémák megoldása nélkül, tüneti kezelésekkel fenntartani a látszatot. A szerepjáték, a BDSM, a fétis, a swinger-party ideig-óráig képes helyettesíteni az őszinte, egymás ismeretén és megbecsülésén alapuló együttléteket. Ideiglenes megoldásnak, kalandvágynak, változatosságnak elegendő, de ahogy a szemüveg sem gyógyítja a szemet, csak segít meglátni dolgokat, ezek sem hozzák el a gyógyulást, ha nincs mögötte valódi változás. Lehet használni, csak higgyük el, bármennyire is ez ma a trendi, hiába az ilyen témájú frissen megjelent regények garmada, nem ez a testiség csúcsa.
Az valahol ott lehet, amikor egy, a konfliktusokat szeretetben megoldó nap végén, vagy elején, vagy közben, képesek vagyunk nem tulajdonunkként tekintve a másikra, nem birtokolva, de elfogadva, önmagunk tükörképeként szólni hozzá, érinteni, adni önmagunkat, és nem mérlegelni, hogy most jó voltam-e, vagy sem.
Az emberi elme, a tudat egy csodálatos alkotás. Ahogy ránevelhető az erősebb ingerekre, úgy bármi másra is. Hiszen a szerelem fellobbanásakor elég egy érintés, egy pillantás, és már szárnyalhat a vágy. Odafigyeléssel, türelemmel megteremthető az a bizalom, amikor mindkét fél szabadon megélheti önmaga odaadását. Amikor egyetlen csók, egyetlen lágy, vagy akár határozott érintés jobban feltüzeli, magasabb szintre emeli a beteljesülést, mind bármely extrém helyzet, vagy segédeszköz nyújtotta fizikai inger. Kellő gyakorlással maga az orgazmus is tanulható, fejleszthető, mélyíthető és időben is nyújtható. A testi és lelki szerelemnek millió és egy színe és árnyalata van. Ehhez valóban sokkal több munka, több idő, és még több megértés, megismerés szükséges, mint elmenni a boltba és beszerezni egy újabb játékszert, vagy eljátszani egy speciális helyzetet, amik valójában nem mi vagyunk. Megérné ezekről is írni és beszélni a fiataloknak is. Ha pedig már nem a kényszer szüli, ha nem azért alkalmazzuk, mert nem megy másképp, ha nélküle is épp oly jól meglennénk, akkor valóban játék, akkor valóban csak a változatosság, a felfedezés öröméért alkalmazzuk. Ekkor lesz bátorságunk kipróbálni, de nem veszi át felettünk a hatalmat, és ekkor rájöhetünk, hogy ennél sokkal, de sokkal jobb tud lenni a hagyományos „vanília”. De ez csak akkor sikerül, ha valóban ott a szeretet. Ha még valóban tudunk adni egymásnak a kapcsolatban, és nem más okból – félelem a magánytól, anyagi érdekből, gyerek miatt stb. -, vagyunk együtt.
Inkább homályosít, mint világosságot ad.
“Ahány ház, annyi szokás” van egy ilyen jól eltalált közmondás.
Nos, magát a “témát” nem abból a 3 könyves gagyi bulvárból kell/ kellene leszűrni, mert az ember összes haja az égnek áll menten. (mert az minden, csak nem a BDSM)
Maga a fogalom/ jelenség jóval összetettebb, és többértelmű, mint ahogy általában a hazai cikkekben (hozzáteszem, hogy sajnos a külföldi bulvár egy része is mostohagyerekként kezeli a témát) kifejteni szokták.
” mindig is létezett az erőszak, az elnyomás, a fizikai bántalmazás. Akkor nem csupán szerepjáték volt, hanem kőkemény valóság. ”
A “szerepjáték” mint olyan, mondhatni az őskorból jött (például a törzs varázslója (sámánja) az eljövendő sikeres vadászatért – azonosul a leendő zsákmányállattal, és a törzs számára (vagy a kevés kiválasztott számára) előadja.
A termékenységi rítusokról, emberáldozatról, állatáldozatról – és nem mindig a gyerekek, vagy a nők voltak a kihasználtjai az ügynek -felnőtt ffiak is áldozatul estek (pöl: Majáknál, Délkelet Ázsiában)
Ahogy az ember haladt a törzsfejlődés létráján, úgy finomodott a mindenkori viselkedés, szokások, vallások is befolyásolták ezt természetesen.
Nem mennék ebbe hosszan bele, de szerepjátékos példának ott van a színház is, amikor másvalakinek a bőrébe bújik, az adott színész. A szex kultúrtörténetéhez, ajánlott egy (vagy több) jólfelszerelt erotikamúzeum megtekintése.
“A férfi vágyik arra, hogy ő lehessen a bástya a nő számára, hogy boldoggá tegye, megvédje, megadja neki azt, amire vágyik.” – A nagyon leegyszerűsített általános hiedelem ez, azonban a valóságban, ez nem feltétlenül van így.
Van olyan Férfi, aki ennek pont az ellenkezőjére vágyik, inkább az anyai védelmet, gondoskodást szeretné átélni, ez fakadhat kényelemből, de fakadhat másféle igényrendszerből is.
“Pedig csak a sérült lélek talál kielégülést abban, ha uralkodhat a másikon, vagy ha uralkodnak rajta.”
Az én véleményem erről az, hogy amíg, mind a két felet szórakoztatja, és nincs a másik kárára, miért ne csinálják?:)
” Akinek szüksége van akár a lelki, akár a testi bántalmazásra, abban valamely részben felborult a harmónia. ”
Továbbra is, ha valakinek az okoz örömet, hogy például, a hátsó felét tenyérrel megpaskolja egy öltönyös, szakállas cilinderes úr, és kiscicámnak szólítja a másikat -mi baj van ezzel? (szerintem semmi)
(az öltönyös szakállas urat, ki lehet cserélni szakálltalan nőre, az öltöny marad:) -mi baj van ezzel? (szerintem semmi)
De ki lehet cserélni úgy is, hogy a két résztvevő, azonos nemű. -mi baj van ezzel? (szerintem semmi)
Akár férfi, akár nő. -mi baj van ezzel? (szerintem semmi)
(az egyedüli probléma ebben egyedül az, ha drasztikus korkülönbség áll fenn, és az egyik fiatalkorú)
” sem az evolúció nem számolt korbáccsal, bilincsekkel, análdugóval, amikor megalkotta az emberi szexualitást. ”
Tegyük hozzá, jelen tudásod szerint, csakhogy az állatvilágban is van eszközhasználat, mind a megélhetésre, mind az esetleges szexuális játékokra.
Például William C. McGrew (cambridge) tanulmányára rá lehet keresni – igen a csimpánzoknál is van szexuális segédeszköz.
“A mindenhol megtalálható patkányok „erényövet” szerelnek párjukra. A párosodás után röviddel a sperma a nőstény ivarnyílásában megköt „párosodási dugót” képezve, így megakadályozza más hímek ondójának bejutását.”
(Arról most nem is beszélve, hogy mit csinál a nőstény sáska a hímmel párzás után. (Bizonyos polipfajok, szintén megeszik a hímet:) Az evolúció, ha már nevén nevezzük, sokminden mással sem számolt, számítógépekkel, autókkal, telefonokkal, szívgyógyszerrel, kihagyta az űrutazást is.Az evolúció, nem akarta, hogy repüljünk, hiszen nincs szárnyunk.
S tessék az ember megalkotá a repülőgépet.
“képesek vagyunk nem tulajdonunkként tekintve a másikra, nem birtokolva, de elfogadva, önmagunk tükörképeként szólni hozzá, érinteni, adni önmagunkat, és nem mérlegelni, hogy most jó voltam-e, vagy sem. ”
Továbbra is, ez csak az egyik nézőpont. Mi van, ha én vagyok az alárendelt, szabad akaratomból, a másik (és a sajátom) boldogságára? (Ebbe most, nem kavar bele semmilyen vallás, de annak is vannak szép számmal követői, akik önként
választják nőként például az Iszlámot)
“Az emberi elme, a tudat egy csodálatos alkotás. Ahogy ránevelhető az erősebb ingerekre, úgy bármi másra is.”Kivéve, ha az adott egyed férfiként női testbe születik, és fordítva – mert ez a része sajnos nem módosítható. Ám esetleges problémaforrásként, rengeteg embernél van jelen.
“Kellő gyakorlással maga az orgazmus is tanulható, fejleszthető, mélyíthető és időben is nyújtható. ” De sajnos, jelenleg senki sem olyan ügyes, hogy egyszerre két ponton is behatoljon, mivel csak egy farka van a férfiaknak, vagy olyan
élményt szerezzen, mint mondjuk a sybian.
Csak azt tudom mondani végül, amit a bevezetőben is, “ahány ház, annyi szokás”.
Tehát, ha a cikkírónak nem jött be, attól még másnak tetszhet, vagy éppen számos problémát megoldhat vele az ember.
De, ha az embernek kérdései vannak, akkor nézzen utána, kutasson kérdezzen – előbb utóbb biztosan lesz, sokrétű, tapasztalt, intelligens, értelmes válasz is.
Gratulálok a poszthoz! 🙂 Remélem, hogy sokan olvassák majd, főleg azok a lányok és nők (vagy tinilányok és az anyukák, utóbbiak azért, hogy képben legyenek, mi él manapság a fiatalok fejében a szexről), akik bedőlnek a Szürke ötven árnyalata c. könyvnek.
Nagyon, de nagyon kellett már egy felvilágosító írás.