A kis láncok Alaizán egyszer megfeszültek, majd ellazultak annak megfelelően, hogy Kylord éppen befele, vagy kifele mozgott. Olyan érzést keltettek, mintha a férfi mindenütt ott lenne, ahol végigfutottak. A kis gyöngyöt is minden egyes lökésnél szabadon kiemelkedő csiklójának hol a jobb, hol a bal oldalán gördítette végig. Iza testében áramlott, lüktetett a gyönyör, ahogy érezte a szerelme elragadtatott mozdulatait. Szinte átélte minden egyes mozdulatnál, ahogy a férfin is végigfut az érzés. Aztán egyszer csak megérezte a másik energiahullámát. Ez őt is átlökte a határon. Onnantól kezdve csak lüktettek egymásban, csak élték a kirobbanó, mindent elsöprő érzést. A végén, mikor már mindkettejük szívdobogása a megszokottá csillapodott, Kylord Iza dereka alá nyúlva felsegítette, és magához szorította. Teljesen összesimultak, mintha csak egyetlen testük lenne. Nem kellett biztatnia a lányt, Iza magától elengedte testét. Feloldódott az eggyéválás mámorában.
– Afrodité nyugdíjba mehet, már te vagy a szerelem istennője.
– Mondja ezt Mr. Őstitán Görögisten.
Mr. Görögisten ekkor lehajolt, felvette a földről a korábban eldobott pólóját. Egy belső részét kiválasztva gyengéden megtörölte vele előbb Iza, majd a saját alsótestét.
– Kicsit összemaszatoltalak – mondta nevetve. – Úszunk egyet?
– Köszönöm, és igen.
Kylord átkarolta a derekát, miközben átsétáltak a medencéhez. Iza is átnyúlt, és a férfi csípőjére tette a kezét, de aztán egyszerűen csak lejjebb csúsztatta. Szabadon élvezte a férfi izmos fenekének mozgását a tenyere alatt. Őszinte természetesség áradt a mozdulatban, amit Kylord kimondottan élvezett. Alaizából eltűnt minden tanult tartózkodás, kétely nélkül azt tette, ami éppen jólesett. Élvezte, és ki is mutatta, mennyire tetszik neki a gyönyörű férfitest, és a kéj, amit adni képes. Kylord gyengéden maga felé fordította, átölelte, és kedvesen megcsókolta. Ebben a csókban most nem volt erotika, ebben szeretet, befogadás, öröm és tisztelet keveredett. Aztán együtt vetették magukat a vízbe, de néhány hossz után kifeküdtek a szélén álló nyugágyakba. Hagyták, hogy az erkélyről leskelődő igazgató és a felesége tovább csodálják fiatal, egészséges, szerelemtől fénylő testüket. Kylord kezét a kis ékszer felett nyugtatta. Néha lejjebb is csúsztatta. Kezén keresztül csodálta a számára nyitva álló boldogságkaput. Lassan feljöttek a csillagok, és ők boldogan merültek el a tanulmányozásukban.
– Szeretném még egyszer – szólalt meg Kylord, miközben újra megcirógatta Iza dombocskáját. – Nem túl érzékeny még?
– Nem. De most csak rád akarok figyelni. Emlékszel, mikor a szobámban, az erkélyen csináltad hátulról?
– Igen. Nem bántódtál meg. Erre nem is számítottam.
– Nem. Jól esett, hogy átadhattam a testem, és neked volt bátorságod egyszerűen csak használni. Csodálatos az eggyéválás, de azt is élvezem, amikor más módon elégítesz ki, éppúgy mikor én elégítelek ki bármilyen módon, ami épp jólesik neked. Ez egészséges?
– Nagyon is. Csak kevesen tudják ezt felfogni. Az emberek általában egynek tekintik magukat a testükkel. Azt hiszik, azonosak vele. Ezzel szemben igazság szerint, még csak benne sincsenek.
– Nem vagyok a testemben? Ezt hogy érted?
– A nyugati vallások szerint az Isten lelket lehelt a testbe, ezért sokan azt hiszik, ők benne vannak a testükben. A keleti vallások pedig azt, hogy az újjászületéskor egy új testbe kerülnek. Tehát ők is a testen belülre képzelik a lelküket. De neked valójában nincs lelked, mert te magad vagy a lélek, aki képes különböző testeket magáénak elfogadni, önmagaként megélni. Nem költözik beléjük, csak átlényegíti. Figyelmének egy részével ráhangolódik, ezt a részét azonosítja a testtel. De a lélek nincs benne, mert az végtelen, az mindenütt jelen van. Nem lehet egy anyagi test határáig összezsugorítani. Helyetted nem tudom megcsinálni, de meg tudom mutatni, én hogyan látom. Akarod?
– Igen.
– Most a kedvedért, kivételesen kívülről fogom nézni.
– Úgy, mint amikor meztelenül vittél táncba?
– Igen, de csak akkor csinálom, ha neked is jólesik.
– Most az esne jól, ha úgy csinálnád, mint akkor az erkélyen. Szeretnélek figyelni közben. Csak annyit érezni, hogy használod a testem, hogy birtokba veszed, hogy azt teszed vele, ami éppen jól esik.
Erre nem tudott mit mondani Kylord. Iza szavai teljesen izgalomba hozták. Széthúzta a lány térdeit, lábait leengedte a nyugágy két oldalára.
Egy kicsit nézegette és játszadozott a szabadon feltáruló csikló és a hüvelynyílás körül, majd vesszőjét amilyen mélyen csak tudta, belényomta. Megcsókolta, tekintetével megragadta a lányét, akit újra elfogott a már kétszer is megtapasztalt fura érzés. Néhány pillanat után már nem a saját szemén át látta a világot, nem is Kylordén, hanem mintha mindkettejük felett lebegve, kívülről nézné, ahogy a férfi lassú mozgásba kezd. Érezte őt, érezte saját magát, de látta kettejüket kívülről is. Majd eltűnt a látvány, Kylord mégsem tudott egyszerre két dologra figyelni. Magával ragadta a kielégülés varázsa, míg Iza boldogan figyelte, ahogy teste megadja neki, amire vágyott. Szándékosan nem a saját testére figyelt. Nem akart élvezni, még teljesen kielégültnek érezte magát, csak örülni akart a férfiban gerjedő vágynak, aminek ő a forrása, megadni neki a beteljesülést. És Kylord csakugyan használatba vette a testét. Megbízott Alaizában, elhitte neki, hogy valóban nem okoz számára gondot. Maga sem hitte volna, hogy ennyire vágyik erre. Szeretett örömet okozni a lánynak, de az is egy különleges élményt jelentett, ha egyszerűen csak magáévá tehetett egy nőt. Amikor úgy élvezhette az általa nyújtott örömöt, hogy közben nem járt azon az elméje, hogy vajon jó-e így a másiknak. Alaiza már bebizonyította egyszer, hogy képes ezt is megadni neki. Iza szemében most is szeretet és öröm volt, ahogy belemarkolt a mellébe, vagy amikor a csípőjébe kapaszkodva úgy lökte, úgy hatolt belé, akkor, és olyan sebességgel, ahogy épp a legizgatóbbnak érezte.
Alaiza képes lett volna így is az orgazmusra, de szándékosan nem akarta. Ha megérzi Kylord, akkor biztosan elkezd rá figyelni, hozzá alkalmazkodni, de most nem ezt akarta. Most élvezte, hogy Kylord minden pillanatban azt teszi vele, ami épp jól esik neki. Belemarkol a mellébe, ráborul, kéjesen szopogatja, majd felegyenesedik. Feszülő erekcióját nyomja belé, közben túláradó, felszabadult örömtől ragyog a tekintete.
– Köszönöm, lehelte Kylord a fülébe.
– Én köszönöm, hogy elfogadod, és elhiszed, hogy ez nekem is örömet ad. Számodra természetes, hogy sokszor visszafogod magad addig, míg azt nem érzed, én is eljutottam már az orgazmusig. Ez kicsit olyan, mintha visszaadhatnék valamit ebből a figyelmességből.
Előző rész: https://erotitka.cafeblog.hu/2014/12/13/erotitka-3-regenyreszlet/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: