Szerelemben mindent szabad!?

A szerelemben és a háborúban mindent szabad! – tartja a régi latin mondás.
És csakugyan, A Szerelemben mindent szabad. A Szerelemben. Csakhogy az, hogy mikor vagyunk A Szerelemben, és mikor cselekszünk, érzünk, gondolkodunk a szerelemről, az már két különböző dolog.
Mert mi is az a szerelem?

Az emberiség legnagyobb szerencséjére, ezt senki sem tudja.

Ha csak egyetlen pillanatra is megérezted már az életedben, érted, miért mondom.

Abban a pillanatban eltűnik minden. Akkor nem vagy te, nincs a külvilág, nincs Ő, nincs semmi, így arról sem tudsz, hogy most épp a szerelmet éled. Csak amikor visszatérsz a szerelem állapotából, akkor, amikor már elkezdesz újra gondolkodni, akkor próbálod meg szavakba, fizikai fogalmakba önteni. De akkor már nem éled, csak gondolkodsz róla. Az már nem maga a szerelem, hanem az, amit te gondolsz róla, ahogyan az ego felfogja.

Igen, amikor a szerelmet éled, akkor mindent szabad, hiszen akkor nincs más benned, csak a szerelem. Nincs önös érdek, nincs birtoklás, nincs csodálat, féltékenység, mert te sem vagy. Csak a mindent kitöltő, mindent magába fogadó, mindennel együtt-rezgő, színültig telt, végtelen üresség. Ebben az állapotban, vagy ennek az állapotnak a hatásaként nem tudsz rosszat tenni, mert nem teszel semmit, nincs rá szükséged.

Más a helyzet azonban, amikor már az ego is megjelenik. Amikor már szenvedsz a szerelmed távollététől, amikor hiányolod. Igen, ez szenvedés, és akármit megtennél, hogy elmúljon. Ilyenkor sokan gondolják, hogy hát megérthető, hogy a szerelmes a szerelméért mindent elkövet.Hogy újra láthassa, újra ölelhesse, vagy vele legyen. De ez már nem AZ A SZERELEM. Ez is szerelem, csak ez már egy korlátozottabb, „földi”, „emberi” formája. Ekkor már nem a szerelmet éled, hanem a benned lévő hiányt, amit a szerelmeddel vélsz megszüntetni. Az érzést szeretnéd újra átélni, és azt hiszed, hogy ehhez szükséged van egy külső hatásra, a szeretett lény jelenlétére, vagy valamilyen cselekedetére. De az érzés maga már nem a puszta szerelem. Ekkor a szenvedést, a hiányt éled. Ha a szerelmet élnéd, boldog lennél.

Az ugyanis benned van, te érzed, és az érzés tesz boldoggá. Amikor azt mondod, hogy szerelmes vagy, de nem vagy boldog, az már nem A Szerelem.

Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni. Milyen mérhetetlen öröm az, hogy a másik létezik. Milyen boldogság, hogy a saját szíved megszólalt, hogy képes voltál felfedezni egy csodát, egy olyan érzést, amely bár nem rólad szól, de mégis benned született. Az örömöt, a boldogságot te érzed, te vagy képes rá, és nem függ senki és semmi mástól csak tőled. És igen, néha, ha tudatosan tudod figyelni önmagad, még a hiány fájdalma is előhozhatja az érzést, hiszen már maga az boldogság tud lenni, hogy ennyire képes vagy szeretni.Ekkor akár a hiány okozta fájdalom is csak az, ami: fájdalom, ami fáj, de nem okoz szenvedést.

Ha nem a hiány, a fájdalom okozta szenvedés irányít, akkor pedig már valóban azt tehetsz a szerelemben, amit csak akarsz, mert csak jót tudsz tenni.
Vagyis a szerelemben valóban mindent szabad, de nem a szerelemért. Azért nem tehetsz semmit. Az vagy megjelenik benned, vagy nem. Nem tudsz akaratból szerelmet érezni és nem tudsz mást sem erre rávenni. Szerencsére nem is kell, mert az, ha már érzed, akkor benned van, a tiéd.

Ezért is mondják, hogy viszonzatlan szerelem nincs.