Hát, Helló!
Helló élet! Szerelem! Mindenség!
Nem, egyáltalán nem unalmas.
Szerelmesnek lenni. Már milliónyian próbálták leírni, szavakba önteni az érzést, és azt is, hogy nem lehet. Mégis köteteket töltenek meg vele. Mert aki egyszer megérezte, az vágyik arra, hogy átadja, hogy adjon.
Csakhogy, amikor már erre vágyik, akkor már nem a szerelmet érzi.
Akkor már csak a vágyat, hogy megossza azt, amit átélt.
De le lehet írni egy érzést?
Csak az emlékét, amikor már nem érzem, csak emlékszem rá.
De emlékszem, hogy akkor nem emlékeztem semmire. Nem volt más, csak a csoda, a mindent elöntő ragyogás. És most erre a ragyogásra emlékszem.
